2026. március 20-án 54 diákunk vett részt a Rákóczi Szövetség támogatásával megvalósult tanulmányúton Nagykárolyban. Fogadó intézményünk a Nagykárolyi Elméleti Líceum volt, amely egyike a város magyar iskoláinak. Mintegy 1500 diákjuk van 0 - 12. osztályig, vagyis a legkisebbek még az iskola-előkészítőbe járnak, míg a legnagyobbak érettségire készülnek. A csoportunkat fogadó kedves tanárnőtől megtudtuk azt is, hogy minden évfolyamon vannak magyar és román osztályok. Büszkén osztotta meg velünk az iskola tanulmányi eredményeit, amellyel a negyedik helyen állnak a megyei rangsorban. Az elméleti líceum egyik tizenegyedikes osztályával koszorúztuk meg az 1848-49-es forradalom hőseire emlékezve Petőfi Sándor szobrát a központi parkban. Pap Sztella 9.B osztályos tanulónk olvasta fel Petőfi Nagykárolyban című versét. A vers 1846 szeptemberében keletkezett, amikor Petőfi Nagykárolyban járt és megismerkedett Szendrey Júliával. A mai városháza – akkor Szarvas Fogadó - erkélyéről pillantotta meg a későbbi feleségét, múzsáját. Megtekintettük az Ady és a Kölcsey szobrot is. 

Nagykároly fő látványossága a Károlyi-kastély. A gyönyörű park közepén álló épület elődjét 1482-ben kezdték építeni. Több száz éves története során sokféle funkciót töltött be. Végvárként dacolt a törökökkel, később császári csapatokkal a Rákóczi-szabadságharc idején. Maga Rákóczi is többször állomásozott itt. 1794-ben az eredeti várat lebontották és helyére egy barokk stílusú palotát építettek. 1894-ben Ybl Miklós tervei alapján lovagvárrá alakították. 1907 óta a Károlyi család nem használta állandó lakhelyként. A világháborúk alatt működött itt szanatórium, kaszinó, kadétiskola, katonai kórház. A mai épület eklektikus és szecessziós stílusú, múzeum működik benne állandó és időszakos kiállításokkal. Ilyen állandó kiállítás a helytörténeti kiállítás, az Afrika kiállítás, az egyházi kiállítás és a panoptikum. 

A kastély főbejáratánál az idegenvezető fogadott bennünket. Vele együtt jártuk végig a földszinti és az emeleti termeket. Már a fogadótér is nagyon különleges volt; tulipános motívumokkal díszített faburkolatú mennyezet volt a fejünk felett, carrarai márványból készített, családi címerrel díszített kandallók vettek körül bennünket. Faragott korlátos lépcsőn jutottunk fel az emeletre egy nagy terembe, melynek falait hatalmas tükrök borították. Ebben a teremben mesélte el idegenvezetőnk a kastély és a család történetét. A kastély megtekintése után bejártuk a kastélykertet, majd a belvárosban tettünk sétát. 

Nagykároly után érkeztünk következő úticélunkhoz, a Károlyi-kriptához Kaplonyba. Egy neoromán, kéttornyú templom hátsó részében rejtőzik a Károlyiak temetkezési helye. Itt is idegenvezető fogadott minket, aki nagyon érdekfeszítően mesélt a családról. Nagyon sok érdekességet tudtunk meg. Az eredeti templomot egy 1834-es földrengés elpusztította. Ybl Miklós tervei alapján építették újjá, aki Károlyi György kérésének megfelelően kriptát is tervezett a templomba. Az új templomot 1848-ban szentelték fel. A kriptában csak 17 koporsót tudtak elhelyezni, így át kellett alakítani, fülkés elrendezést kapott. Csak a férfi leszármazottakat és feleségeiket temették ide. Még soha senki nem nyitotta ki ezeket a koporsókat. Némelyiken urna is található, amely a feleség bebalzsamozott szívét tartalmazza. A fülkékben lévő koporsókat márványlap zárja le. Vannak olyan márványlapok, amelyekbe nem vésték bele az elhunyt nevét. Ők voltak azok, akik szégyent hoztak a családra, pl. rangon alul házasodtak. Jelenleg kb. 36 családtag nyugszik itt. A legutóbbi temetés 2010-ben volt. Ma kb. 70 Károlyi leszármazott él szerte a világban, Brazíliában, Svájcban, Új-Zélandon stb. Jogukban áll kérvényezni, hogy itt helyezzék őket nyugalomra. A kripta megtekintése után még megnéztük az itt élő ferences rendi szerzetesek szobáját és a könyvtárat. Zsugovits Miklós 10.A osztályos tanuló készült fel a család történetéből, amelyet a templomban hallgattunk meg.

Utolsó megállónk Nagymajtényban volt. Itt található egy emlékoszlop, amelyet a Rákóczi-szabadságharcot lezáró Szatmári-béke emlékére emeltek. 1711-ben tették le a fegyvert a kurucok a Majtényi-síkon. A történet érdekessége, hogy Rákóczi nem volt ekkor az országban, támogatókat keresett a harcok folytatásához. Tudta nélkül Károlyi Sándor hűséget esküdött I. Józsefnek és megállapodás született az akkori viszonyok között előnyös feltételekkel: a felkelők amnesztiát kaptak, hazatérhettek és amennyiben nemesek voltak, korábbi birtokaikat is megtarthatták. Rákóczi Károlyit árulónak nevezte, nem is tért haza Magyarországra, hanem emigrációba vonult. A csoportkép elkészítése után indultunk haza.

Felemelő volt a magyar történelem fontos eseményeinek helyszínén járni. Köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását.

Kisfilm: https://youtu.be/V6QvCu3sNk0